Rólam

Gyerekkorom óta szeretek főzni. Az ízvilágomat nagyban meghatározta édesanyám főzési tudománya, aki igazi konyhatündér volt, és édesapám is gyakran állt a tűzhely mellé, hogy valami jó magyaros ételt készítsen. Nagyszüleim mellett a disznótorok, a lekvárfőzések és a régi konyhai szertartások világába is korán belekóstolhattam.

A gasztronómia iránti érdeklődésem a tizenéves éveimben erősödött meg igazán. A kollégiumi és otthontól távoli időszak sokszor kreativitásra kényszerített, és ezekből az egyszerű helyzetekből született meg bennem az a vágy, hogy mindig alkossak valami ízleteset, valami emlékezeteset.

Rajongok a hagyományos konyháért, a régi, elfeledett vagy háttérbe szorult fogásokért, ugyanakkor az ázsiai ízek is nagyon közel állnak hozzám. Szeretek új ételeket kitalálni, vagy ahogy mondani szoktam: újragondolni azt, amit már ismerünk. Hiszem, hogy az ételeknél azt illik, ami ízlik.

A receptjeimet közvetlen hangon írom le, mert azt szeretném, hogy az olvasó ne egy távoli szakácskönyvet tartson a kezében, hanem egy baráti beszélgetést kapjon a tűzhely mellől. Nem bonyolítom túl, a lehető legegyszerűbben mesélem el az ételeimet, úgy, mintha ott állnál mellettem a konyhában.

Nem tartom magam séfnek, inkább lelkes és kíváncsi alkotónak, aki a művészi hajlamát a konyhában éli ki. Főzőversenyeken többször is megmérettettem magam, minden alkalommal díjjal tértem haza, 2014 óta pedig a Szabadtűzi Lovagrend Erdélyi Rendjének főkancellári tisztségét viselem. Számomra a gasztronómia alázat, figyelem és folyamatos tanulás.