Palacsinta, ahogyan nagyanyáink készítették
Jóleső, kerek, emberközeli étel, aminek minden falatja a helyén van. Itt különösen fontos, hogy a tészta, a töltelék vagy a krém ne nyomja el egymást, hanem együtt dolgozzon. Pont az benne a szerethető, hogy ismerős ízekből dolgozik, mégis tud nagyon meggyőző lenni. A siker kulcsa itt is az, hogy minden megkapja a maga idejét.
Hozzávalók
10 púpozott kanál liszt
1 tojás
5 dl víz (forrásvíz, ásványvíz, szódavíz)
Elkészítés
1. Mérd ki pontosan az alapanyagokat, készíts elő minden eszközt, és ha a recept sütést igényel, a sütőt még a munka elején melegítsd elő a megadott hőfokra.
2. A lisztet egy magasabb tál közepébe halmozom, a szélébe ütöm a tojást, a másik szélére a lisztnek meg pici vizet töltök. Kizárólag fakanállal kavarom, a tojás felől elindulva és a vizet apránként adagolva a masszához. A lényeg, hogy egy sima, csomómentes masszát kapjunk.
3. Nagyon fontos, hogy a palacsintatésztát legalább 20 percet pihentessük, hogy a liszt magába szívja a nedvességet és enyhén megduzzadjon.
4. Figyeljünk arra, hogy megfelelő, alacsony szélű serpenyőbe süssük, ha lehet, akkor legyen öntöttvasból készült. Manapság divat a teflonserpenyő, de abban is leragad a tészta, ha nem megfelelően készítettük elő. A keverést csak addig folytasd, amíg egynemű lesz a tészta vagy a massza; a túlkeverés tömörebb végeredményt adhat.
5. Nem teszek olajat a tésztába, hanem a forró serpenyőbe töltök pár cseppet és jófajta papírtörlővel elkenem. Elég néhányszor végigsimítani az olajos papírtörlővel a serpenyő alját. Közepesen forró lángon süssük.
6. A kész süteményt vagy pékárut hagyd röviden hűlni, és csak utána szeleteld vagy töltsd, így szebb lesz az állaga.
Egy apró trükk: A lisztet mindig óvatosan forgasd bele a habos alapba, különben a tészta veszít a könnyedségéből.